„Néha történnek olyan dolgok még mielőtt megszületünk, amelyek hatással vannak a mi életünkre” – vallja gróf Kálnoky Boris, aki lakott már Németországban, Amerikában, Hollandiában és Franciaországban is, de őseinek köszönhetően már Erdélyt mondhatja otthonának. 

A kőröspataki Kálnoky családnak azért volt mindig is hírneve, mert gondoskodtak a szegényekről. Boris a nagyszülei nyomdokaiba lépett, amikor  öccsével, Tiborral együtt visszatértek Erdélybe megnézni a hátramaradt birtokot. Akkor olyan kedvességgel és szeretettel fogadták őket a helyiek, hogy úgy érezték, ide tartoznak. 

A beszélgetés során szó volt hovatartozásról, Erdélybe költözésről, Tibor és családja tevékenykedéseiről, III. Károly királyról, a Kálnoky ősök közül kikerülő példaképekről, illetve Boris róluk szóló könyvéről és arról, hogy azt a fajta összetartozást, ami Székelyföldön van, sehol máshol a világon nem lehet megtapasztalni. A beszélgetés moderátora, Balázs Botond MCC KEP hallgató zárásként az előadás címeként szolgáló kérdést tette fel, amelyre annyi volt a válasz, hogy „úgy döntöttem, hogy magyar vagyok.”